Azok a bizonyos studiobeszélgetések

Talán 20 éves sem voltam, amikor először elkezdtem önismerettel foglalkozni. A nagyon fiatal éveimben nem mondhatnám, hogy a helyemen éreztem magam, de még csak azt sem, hogy nem voltam depressziós. Kerestem a válaszokat, hogy miért vagyunk itt, mi a feladatunk, van e egyáltalán … megértést kerestem sok helyzetben. Aztán az elmúlt több mint 20 évben elkezdtem magam fejleszteni, és nem csak fejleszteni, megérteni és megismerni ki is vagyok, jelen és előző életek tapasztalatai során. Jártam angyal terapeutánál,kineziológusnál, családállításon, látónál, kitanultam a spirituális választerápiát (ha vkit érdekel,erről később mesélek majd) … szóval mondhatni nem kis munkát pakoltam én ebbe. Önmagamba. 

Ezek a lelki folyamatok – a láthatatlan munka – elvezetnek egy belső bizonyossághoz, ami annyit jelent, akkor is tudom ki vagyok és mire vagyok képes, amikor egy problémával állok szemben. Nincs ennél nagyobb szabadság, hogy nem megijedünk és kétségbeesünk, hanem képesek vagyunk meglátni az össszefüggéseket. A studiobeszélgetések pont ennek adnak teret, hogy az önismeret egy fantasztikus dolog, lehet egy saját térképünk önmagunkhoz, ami bármikor elérhető számunkra, hiszen a miénk.

Az első este a kibillenéseinkről fogunk beszélgetni, hogy miért félünk és talán ami fontosabb, hogyan tudunk ismét egyensúlyra találni. A tudatodosás nem azt fogja elhozni Nekünk, hogy nem lesznek már belső félelmeink (bár oda is el lehet jutni) hanem hogy felismerjük és dolgozunk rajta. 

Az életben nincs statisztika, nincs egyfajta megoldás, nincs olyan ha így vagy úgy csináljuk az a jó … olyan ez mint az öltözködés. Úgy csináljuk, ahogy az a leginkább nekünk jó. Ezt az utat kell megkeresni. A lelkünk minden esetben súg, minden esetben helyesen súg, csak hajlamosak vagyunk ezt elhessegetni. A megérzéseink nem hiábavalóak, a megérzéseink mindig a helyes irányba terelnek. Sokszor abba az irányba, ami a félelmeinket jeleníti meg, de ezek a félelmek igenis felülírhatóak.

Az, hogy magamban teret adok ezeknek a beszélgetéseknek, hogy elég bátor vagyok ezt felvállalni egy újabb lépés számomra is. 20 éve csendben dolgozgatok magamon, és most úgy éreztem, valamit képes vagyok ebből átadni az arra nyitott embereknek. Ezt a kaput megnyitni számomra is félelmetes, de egyet elmondhatok, olyan még nem volt az elmúlt évek során, hogy ne lett volna érdemes magam ezeken átverekedni. 1 éve írtam ki először ennek az estnek a lehetőségét, bár akkor azt éreztem képes vagyok már rá, de mégsem volt bennem meg az a belső megtartó erő, amivel létre tudtam hozni a jelentkezők számát. Ilyenkor egyszerűen fel kell ismerni, van ott még valami, amin dolgozni kell. Igy kerültünk most ide, 2026 októberéhez, 2 héttel a 44ik szülinapom előtti napokhoz, amikor is azt érzem, a teljes valódiságommal bele tudok ebbe állni.

Ha bárki olvassa ezt, és úgy érzi nyitott erre, de akár nem nálam kezdené vagy folytatná az élet ezen csodálatos felfedezését, akkor tiszta szívből kívánom, keresse meg a számára megfelelő embert. 

Nem másért, mint önmagáèrt.